Versek,idézetek

Mikor ezeket a sorokat irom, Szemem könybe lábad mert sirok. Azért sirok mert fáj valami, Olyasmi amit nem tudok elmondani! Anyira szeretném a tudtodra adni érzéseimet szivem s lelkem titkait, Hogy az már fáj hogy nem tudom oda adni érzéseim zárjának kulcsait. Segits! Hogy mondasz el olyasmit amit más nem csak te érthetsz, Olyat amit csak te látsz,te érzel olyat ami nem hagy s tőle nem élhetsz! Próbálod körül irni, elm agyarázni, megértetni, De ha nem megy az rossz,olyan mintha nem tudnál felébredni! Kérdezem már magamtól hogy mért nem tudok nélküled élni s mért szeretlek olya nagyon, A választ nem kaptam meg de a lényeg hogy szeretlek hogy elveszitselek azt én nem hagyom! Ha nem hallhatlak,nem láthatlak az nagyon fáj, Ha nem kellek neked,nem szeretsz az maga a halál. Egyedűl nem csak is veled élek, Nélküled nem vagyok más csak egy elhagyott lélek! Egy szó mint száz, Egy szó mi oly sok mindent magába zár. Egy szó amire azt mondod hogy értelek, Ez a szo amit neke mondok a szeretlek!