Versek,idézetek

Állok az állomáson várom a vonatot, Kisiklottam hogyan kérjek bocsánatot? Emberből vagyok néha hibázhatok, A bűn folyó habjaiba bele is fulladhatok! Nem tudom miért okoztam fájdalmakat, Lehet hogy azért hogy megpróbáljam élni a sajátomat. Elmentem hosszú útra mentem, Hogy megbánjam azt a sok rosszat amit tettem! Már hallom ahogy a vonat dudál, Egy kislány a felszállóhelyen sirdogál. Ne sirj kislány tudod hogy meg kell tennem, Az életet tovább nem élhetem. Amint ideér már ugrok is elébe, Az életem adom a sok rosszért cserébe! Megbántam minden mi rosszat csináltam, Tudom a hegyre fel hiába máztam! Az erdő szélébe voltam tegnap este, Lelkem le nyugodva az agyam a megoldást kereste. A szivem ezt az egy megoldást találta, De megérdemlem a sok rosszért a bűnhődés nincs hiába!

Kinyilik az ajtó bejön a bú, Ezért mindenki csak szomorú. A viz megfagy,az üveg összetörik, A bánat a jó kedv felé érdeklődik. Az ajtók bezáródnak, A kések kicsorbulnak. A levegőben érzed a fagyot a félelmet, Próbálsz menekülni kéred a kegyelmet de nem kapsz mást csak meggyötört életet! Csak te tudsz tenni ez ellen, Mondd hogy légy itt melletem! Együtt le tudjuk győzni, Ezt az ételt meg tudjuk főzni! Nem kell mást csak szeretni, És ezt a csatát meg tudjuk nyerni!

Ha jön a sötét s beborul az ég, Légy bátor mondd ki amit érzel. Nyilj meg engedd kibontakozni érzéseid, Ne nézz, ne gondolkozz ne tedd fel kérdésid! Cselekedj mielőtt elveszited a szerelmed, S ezzel összetöröd érző szived! Ne hagyd el menni a boldogságot, Ne csinálj ilyen nagy baromságot! Bontakozz ki mint egy virág, Menj oda és a szerelmed öleld át! Mondd el neki mit érzel hogy szereted, S hogy nélküle nem élheted az életet. Ha elmondod jobb lesz minden, Szeretni fog téged hidd el!

Mikor ezeket a sorokat irom, Szemem könybe lábad mert sirok. Azért sirok mert fáj valami, Olyasmi amit nem tudok elmondani! Anyira szeretném a tudtodra adni érzéseimet szivem s lelkem titkait, Hogy az már fáj hogy nem tudom oda adni érzéseim zárjának kulcsait. Segits! Hogy mondasz el olyasmit amit más nem csak te érthetsz, Olyat amit csak te látsz,te érzel olyat ami nem hagy s tőle nem élhetsz! Próbálod körül irni, elm agyarázni, megértetni, De ha nem megy az rossz,olyan mintha nem tudnál felébredni! Kérdezem már magamtól hogy mért nem tudok nélküled élni s mért szeretlek olya nagyon, A választ nem kaptam meg de a lényeg hogy szeretlek hogy elveszitselek azt én nem hagyom! Ha nem hallhatlak,nem láthatlak az nagyon fáj, Ha nem kellek neked,nem szeretsz az maga a halál. Egyedűl nem csak is veled élek, Nélküled nem vagyok más csak egy elhagyott lélek! Egy szó mint száz, Egy szó mi oly sok mindent magába zár. Egy szó amire azt mondod hogy értelek, Ez a szo amit neke mondok a szeretlek!

Éjszaka a sötét utcákat járva, Élet után a halált várva. Megbánsz mindent amit tettél, Sok roszért mi jot tettél? Jobb ha félsz mindentől, Mert senki nem véd meg senkitől. A kegyelmet az áldozatok hiába sirják, Mert ezt bizony utcai életnek hivják!