Bánat!
2011.05.02. 16:02
Állok az állomáson várom a vonatot,
Kisiklottam hogyan kérjek bocsánatot?
Emberből vagyok néha hibázhatok,
A bűn folyó habjaiba bele is fulladhatok!
Nem tudom miért okoztam fájdalmakat,
Lehet hogy azért hogy megpróbáljam élni a sajátomat.
Elmentem hosszú útra mentem,
Hogy megbánjam azt a sok rosszat amit tettem!
Már hallom ahogy a vonat dudál,
Egy kislány a felszállóhelyen sirdogál.
Ne sirj kislány tudod hogy meg kell tennem,
Az életet tovább nem élhetem.
Amint ideér már ugrok is elébe,
Az életem adom a sok rosszért cserébe!
Megbántam minden mi rosszat csináltam,
Tudom a hegyre fel hiába máztam!
Az erdő szélébe voltam tegnap este,
Lelkem le nyugodva az agyam a megoldást kereste.
A szivem ezt az egy megoldást találta,
De megérdemlem a sok rosszért a bűnhődés nincs hiába!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://vaganyversek.blog.hu/api/trackback/id/tr642871948
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.