Versek,idézetek

Állok az állomáson várom a vonatot, Kisiklottam hogyan kérjek bocsánatot? Emberből vagyok néha hibázhatok, A bűn folyó habjaiba bele is fulladhatok! Nem tudom miért okoztam fájdalmakat, Lehet hogy azért hogy megpróbáljam élni a sajátomat. Elmentem hosszú útra mentem, Hogy megbánjam azt a sok rosszat amit tettem! Már hallom ahogy a vonat dudál, Egy kislány a felszállóhelyen sirdogál. Ne sirj kislány tudod hogy meg kell tennem, Az életet tovább nem élhetem. Amint ideér már ugrok is elébe, Az életem adom a sok rosszért cserébe! Megbántam minden mi rosszat csináltam, Tudom a hegyre fel hiába máztam! Az erdő szélébe voltam tegnap este, Lelkem le nyugodva az agyam a megoldást kereste. A szivem ezt az egy megoldást találta, De megérdemlem a sok rosszért a bűnhődés nincs hiába!

Kinyilik az ajtó bejön a bú, Ezért mindenki csak szomorú. A viz megfagy,az üveg összetörik, A bánat a jó kedv felé érdeklődik. Az ajtók bezáródnak, A kések kicsorbulnak. A levegőben érzed a fagyot a félelmet, Próbálsz menekülni kéred a kegyelmet de nem kapsz mást csak meggyötört életet! Csak te tudsz tenni ez ellen, Mondd hogy légy itt melletem! Együtt le tudjuk győzni, Ezt az ételt meg tudjuk főzni! Nem kell mást csak szeretni, És ezt a csatát meg tudjuk nyerni!

Ha jön a sötét s beborul az ég, Légy bátor mondd ki amit érzel. Nyilj meg engedd kibontakozni érzéseid, Ne nézz, ne gondolkozz ne tedd fel kérdésid! Cselekedj mielőtt elveszited a szerelmed, S ezzel összetöröd érző szived! Ne hagyd el menni a boldogságot, Ne csinálj ilyen nagy baromságot! Bontakozz ki mint egy virág, Menj oda és a szerelmed öleld át! Mondd el neki mit érzel hogy szereted, S hogy nélküle nem élheted az életet. Ha elmondod jobb lesz minden, Szeretni fog téged hidd el!

Mikor ezeket a sorokat irom, Szemem könybe lábad mert sirok. Azért sirok mert fáj valami, Olyasmi amit nem tudok elmondani! Anyira szeretném a tudtodra adni érzéseimet szivem s lelkem titkait, Hogy az már fáj hogy nem tudom oda adni érzéseim zárjának kulcsait. Segits! Hogy mondasz el olyasmit amit más nem csak te érthetsz, Olyat amit csak te látsz,te érzel olyat ami nem hagy s tőle nem élhetsz! Próbálod körül irni, elm agyarázni, megértetni, De ha nem megy az rossz,olyan mintha nem tudnál felébredni! Kérdezem már magamtól hogy mért nem tudok nélküled élni s mért szeretlek olya nagyon, A választ nem kaptam meg de a lényeg hogy szeretlek hogy elveszitselek azt én nem hagyom! Ha nem hallhatlak,nem láthatlak az nagyon fáj, Ha nem kellek neked,nem szeretsz az maga a halál. Egyedűl nem csak is veled élek, Nélküled nem vagyok más csak egy elhagyott lélek! Egy szó mint száz, Egy szó mi oly sok mindent magába zár. Egy szó amire azt mondod hogy értelek, Ez a szo amit neke mondok a szeretlek!

Éjszaka a sötét utcákat járva, Élet után a halált várva. Megbánsz mindent amit tettél, Sok roszért mi jot tettél? Jobb ha félsz mindentől, Mert senki nem véd meg senkitől. A kegyelmet az áldozatok hiába sirják, Mert ezt bizony utcai életnek hivják!

Hiába mondom azt amit érzek, Hiába kapom meg amit kérek. Hiába adom azt amit tudok, Hiába futok utánad amedig csak birok. Hiába csinálok bármit ha ez egy veszett dolog, Hiába szeretlek ha te nem mert igy nem vagyok boldog!

Miért fáj a szerelem? Miért kinoz engem ez az érzelem? Mikor nem voltam szerelmes éreztem hogy hiányzik valami, Jo kedvem volt de boldog nem voltam,kellett mellém valaki! De most meg a szerelem habjaiban fulldoklok, Megfulladok mert úszni nem tudok ha kezed nem nyújtod! A lelekm kiürül a szivem összetörik a gyomrom nyugtalan, Ezt hozza ki az emberből a szerelem ha viszonzatlan!Bővebben

Amikor azt mondom hogy szeretlek, Ha nem igy érzel te is olyan mintha ne lenne takarom,reszketek! Egyoldalúan szeretlek az nagyon fájna, Sőt akkor az életemnek nem lenne csak mája! Amit érzek mindig megmarad, Kicsi szivem szereteted nékül megszakad. Ha nem szeretsz akkor úgy érzem magam mint a börtönben, Hiába szeretlek ha te nem,hiába állok az ablakod alatt az esőbe! Fáj a fejem fáj a lábam, Mert te jársz az eszemben és mennék utánad! Szeretlek ezt tudod de ha nem tudod ez elgondolkodtató, Nagyon szeretlek! Anyira hogy az szavakkal el nem mondható!

Szivem a mellkhasom alatt dobog,lebeg Annyira szeretlek hogy azt elmondani nem birom, Hogy te engem elhagy attól nagyon félek a kezem már remeg Szeretlek de van fájdalmam és bántatom facebook-on ezt megosztani nem fogom. Szánom,bánom azt amit tettem,az életem A vizpartra járok gondolkodni,sirni, Ha megengeded s hagyod akkor neked adom a szivem a lelkem mindenem. Az éjszakában egyedűl magányosan sétálok,légy enyém tudom érted harcot kell vivni. Készen állok a harcra, a küzdelemre, Egyedűl nem boldogulok,nem élek,nem vagyok ember, Hogyha bármikor is megbántottalak azt ne vedd a szivedre a lelkedre A szivem,a testem a lelkem nélküled egyedűl bánatosan a földön hever. Amikor jön az éj, a búh jön a mennyboltra Az érzéseim a gyomromban kavarognak, Ha nem szeretsz az étel iztelen,a cukor sós, ha elmegyek olyan mintha nem mennék sehova! Ha az érzés nem kölcsönös akkor meghalok, Tovább nem élek és az érzéseim elfordulnak,elpusztulnak!

Van egy érzés a gyomromban, Egyedűl ülök a malomban. Nézem a tengert,a vizet, Nem fogom már a kezed! Megtennék érted bármit, Csak hogy legyél már te itt! Nélküled,egyedűl éljek erre nem is gondolok, Ha nem jössz hozzám a malomba akkor én leugrok! Alá merülök a mélybe,a hideg vizbe, Remélem bele fulladok,mert tudod hogy szeretlek, De nélküled tovább sehogy sem élhetek!

Hiába nézed az eget, Hiába teszed fel a kezed. Mondod hogy ne,kéred a kegyelmet, Hé köcsög hát tanulj már egy kis fegyelmet! A csillag térnél lakok itt a maffia, Van itt nők buli meg pia! Hiába a sok fájdalom a sok kín, Szem rebbenés nélkül nyirunk ki bárkit. Vé tapad a kezünkhöz, Kezünket tesszük a fejünkhöz! Nem mehet tovább a bűnözö, a rossz élet, Add meg magad addig amig szépen kérem!

Egy két dolog megfontolatlan volt, De inkább hagyuk ez a mult! Bárhova nézek,bármit hallok, Mindig csakis rád gondolok! Bár hogy fájnak az érzések, Mért teszem ezt jöhetnek a kérdések. De mindig csak egy válasz lesz s marad, Feltéve ha a kérdező végig hallgat! Szeretlek! Meg akarlak ovni védeni, Szeretetből teszem ezt meg kell érteni! Lehet hogy soha többé nem látlak, Én nem csak szeretlek,hanem imádlak!

Van egy érzés a gyomromban, Egyedűl ülök a malomban. Nézem a tengert,a vizet, Nem fogom már a kezed! Megtennék érted bármit, Csak hogy legyél már te itt! Nélküled,egyedűl éljek erre nem is gondolok, Ha nem jössz hozzám a malomba akkor én leugrok! Alá merülök a mélybe,a hideg vizbe, Remélem bele fulladok,mert tudod hogy szeretlek, De nélküled tovább sehogy sem élhetek!

Én nem akarok tovább igy élni, Miért nem tudsz engem szeretni? A mellkhasom alatt egy űr keletkezett, Nem volt nálad éles tárgy se kés de valami mégis megsebzett! Ez a seb sosem gyógyúl,múlik ez örökké ott lesz, Nem tudom már hogy el.mondani hogy kellesz! Nem látod hogy fáj hogy csak szenvedek? Értsd már meg hogy szeretlek! Én már komolyan nem birom tovább igy nem élek nem vagyok ember, Már nem érzem hogy dobogna a szivem,csak szenved! Talán a másvilágon ott leszel nekem,remélem ott már nem szenvedek, Várni foglak és nagyon hiányozni fogsz majd amikor elmegyek!

Ugy látom boldog vagy nélkülem, Nyugottan tudod élni tovább az életet. Gondtalanul el tudnál menni mellettem, Nem vagy boldog,jókedvű velem! Nem számit amit érzek vagy gondolok? ...Mindennél jobban szeretlek ugye tudod? Vagy lehet hogy nem,csak kételkedsz? Most komolyan, engem most szeretsz? Tudom hogy ha szeretlek, el kell tudjalak engedni, De nélküled nem csakis veled tudok élni!

Én vagyok itt az úr a főnők, Ne ugassatok már köcsögök! Szivatom,húzom a népet a lakosságot, Nem mondok én neked ezzel baromságot! Nyomom a frankót mondom a jót tolom a rímet, Kiérdemlem én ezzel a királyi címet!!!

Hogy csináljam azt mintha nem is ismernélek? Hogy tegyek ugy mintha nem szeretnélek? Hogy élhetnék boldogság,s te nélküled? Az élet igy nem szines, csupán csak szürkület, Ez az érzés komoly,nem csak tévedet! ...Az élet egy feladat, de egyedűl nem tudom megoldani ezt a képletet! A fájdalmat pontos j-vel irják, Ami ezt okozza azt pedig szerelem-nek hivják!

Na figyeljetek gengszterek, Ti kis csillag téri dilerek. A facebookra lájkot toljatok, Az állapothoz hozzászolást irjatok! Tekerd a füt a cigit a spanglit, ...Ha 2 gramm van akkor szivd el mind ne hagy meg 1 gramm nyit! Ha ugat, beszól a tanár, Ne hagy anyiba gyorsan vágd pofán! Én vagyok az arc a király a spanok birnak, A fejemen a korona Zoltánnak hivnak!!!

Nem tudom miért követek el folyton hibát A döntéseimet sosem gondolom át, Nem érzékelem a kincsnek az értékét Addig amig el nem hagyom,nem érzem a vesztét Ha lenne időgépem visszacsinálnám Ha lenne szived megbocsájtanál!

Amit mondtam,éreztem nem csak ugy mondtam a levegőbe Igaz volt, igaz is nem tudom mit miért tettem de tanultam belőle, Ha kicsi kezed megint érezhetném El soha többet nem engedném, Megbecsülném szived érző értékét Begyógyitanám a vérző sebhelyét, Viszonoznám a ritka szeretetét!!!..

Hiába mondom el érzéseim,hiába teszem kezdőlapra, Hogyha te nem nézed,nem veszed magadra! Nem tudom hogy tudod e mit érzek mit gondolok De én tudom nem játszok nem csak marhulok Érzéseim és szándékaim komolyak,őszinték A szerelem nekem rózsaszin nem csak jácint kék De nélküled nincs csak fekete szin és magány Nem jo nélküled nagyon rossz nekem a szeretet hiány.

Emberből vagyok baszki Szeretsz vagy nem,mondd ki!! Hibázok mert nem vagyok gép Nem tudom hogy szeretsz e még Nem vagy melletem nem vagy itt nekem,hiányzol Olyan vagyok mint testnek a takaro,nélküled csak megfázok!

Hány verset kell hogy irjak Vagy ez nem elég? Mért kell hogy sirjak? Szivem megszakad,lelkem összetörik Az életem nélküled megüresedik! Kellesz nekem érted? Szeretlek! Szolj hozzám kérlek!

Mért ilyen nehéz az élet Már nagyon elég de tényleg Hogy irjam,mondjam hogy mit érzek Nélküled nem vagyok az aki,nem élek Te szép vagy okos is lehetsz De nekem mindegy ahogy vagy ugy kellesz!!!

Szivem érted dobog De ha nem vagy mellette,nem boldog Felvidul ha ránézel Boldogul ha vele együtt érzel Nélküled nek él nem dobog A szerelem zázslaja többet nem lobog!